Tó a kertben

Az egész sztori azzal kezdődött, hogy a kertünkben volt egy hatalmas szomorú fűz, amelynek lombjai alatt, a verőfényes nyári napokon, a munka fáradalmait ki tudtuk pihenni.

Aztán egyik tavasszal arra lettem figyelmes, hogy a fa nem hoz friss pattanó rügyeket. Ezzel be is fellegzett a sorsa, szegény az enyészeté lett. Na mindezt, csak azért írtam le, mert ez volt a sorsdöntő pillanat a tó megvalósulásához. Kiástam a kipusztult fa gyökerét, így keletkezett egy hatalmas nagy gödröm, amit még tovább bővítettem pár köbméterrel. Hegyapó és a szomszédok eleinte hülyének néztek, azt hitték, hogy lövész árkot ások az alakjából ítélve. Voltak, akik kriptának hitték ezt, majd később részletezem, hogy miért.

Terveim között szerepelt az is, hogy egy kisebb vízesést is csinálok, a tó vizét, egy szivattyú által megforgatva. Na ehhez szerencsémre barátaim és a családom révén találtam segítő társakat. Ugyanis, a Gerecséből kb. negyven utánfutónyi sziklát hordtunk le, még szegény 1300-as “kocka Ladámmal” . Nem volt egyszerű feladat. Ekkor döbbentem rá, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. A vízesés közel három méter magasra sikeredett. Komoly bevasalt beton alapra építettük. A sziklákat kör formátumban raktuk le, a már kész beton alapzaton, szintenként egymásra helyezve. A közötte tátongó űrt pedig betonnal öntöttük ki. Napi egy szintet tudtunk megcsinálni. Az utolsó darabokat a vízesés tetejére egy barátom segítségével (darus autó) tudtuk felhelyezni. Egy Ifa sóder, plussz a hozzá való cement terhelte a kasszámat. Az akkor még nyers kietlen sziklahegyet, a  ráültetett növények elburjánzása, élővé varázsolta.

A tó medrét geotextília hiányában régi szőnyegekkel borítottuk be. Védve a ráterített foliát, az esetleges gyökértámadások ellen. Fentebb említettem, hogy kriptának nézték sokan az árkomat, hát ebből adódóan. A tómeder tetejét úgy alakítottuk ki, hogy a talajszint alatt 30 centire csináltunk egy kb. 40 cm-es peremet, amire a már behajtogatott fóliára sóder ágyat tettünk és ebbe ágyaztuk be a sziklákat.Elkerülendő, hogy a szikla sérülést okozzon a fólián. Vásároltunk tavirózsákat melyeket műanyag edényekbe, marha trágyával kevert földbe helyeztünk el a tómeder aljára. Mindezek után, a kút vízéből pár nap alatt feltöltöttük a medret. Későbbiekben aranyhalakkal telepítettük be. Mai napi halállomány kb.150 darab. Nehéz megszámolni .