Az elmúlt évben vettem egy házat a hegyen, azóta is itt tengetem az életemet.
A legfőbb gond az, hogy a fűtés nem megoldott, még csak kémény sincsen, hogy legalább egy kályhát be tudjak üzemelni. Villannyal ment a fűtés a télen, hát inkább nem részletezem, de “seggre ülős” összeg jött ki az “EON”-tól.
A minap Hegyapó jó barátja, aki cserépkályhás mester, felhívta figyelmemet egy elbontásra szánt kályhára. Megnéztem, és beleszerettem. Holnap lesz a szétbontása, amin sajnos nem tudok részt venni, a munkám miatt.
Meg is érkezett a kályha , egy utánfutón elfért az egész. Volt vele munka, a mester tanácsára hallgatva, ácskapoccsal álltunk neki, a régi összekötőanyag eltávolításának. Hát nem kívánom senkinek , hogy ilyen munkát végezzen. Elég kockázatos! Egy rossz ütés és oda az egész kályha, ha elreped egy darab. Három talicska hulladék keletkezett a tisztítás során. A végső tisztítási folyamat szerszáma a drótkefe volt.
Eljött az idő és az anyagiak is engedték, hogy elkezdjek a kéményen is gondolkodni. Sok-sok égbe kiáltó ajánlat után, megkerestem a gyártót. Mint kiderült, az összes ajánlatomra kínálkozó emberke tőle vásárol és búsás haszonnal építi be. Korcső szigetelt kéményről van szó. Legyártattam egy hat méteres 180cm belső átmérőjű kéményt ez elegendő volt ahhoz, hogy 40cm-rel a tetőgerinc felé emelkedjen. Ez az előírás, meg persze biztonsági szempontból be is tartandó.
A