A minap Hegyapó jó barátja, aki cserépkályhás mester, felhívta figyelmemet egy elbontásra szánt kályhára. Megnéztem, és beleszerettem. Holnap lesz a szétbontása, amin sajnos nem tudok részt venni, a munkám miatt.

Meg is érkezett a kályha , egy utánfutón elfért az egész. Volt vele munka, a mester tanácsára hallgatva,  ácskapoccsal álltunk neki,  a régi összekötőanyag eltávolításának. Hát nem kívánom senkinek , hogy ilyen munkát végezzen. Elég kockázatos! Egy rossz ütés és oda az egész kályha, ha elreped egy darab. Három talicska hulladék keletkezett a tisztítás során. A végső tisztítási folyamat szerszáma a drótkefe volt.

Eljött az idő és az anyagiak is engedték, hogy elkezdjek a kéményen is gondolkodni. Sok-sok égbe kiáltó ajánlat után, megkerestem a gyártót. Mint kiderült, az összes ajánlatomra kínálkozó emberke tőle vásárol és búsás haszonnal építi be. Korcső szigetelt kéményről van szó. Legyártattam egy hat méteres 180cm belső átmérőjű kéményt ez elegendő volt ahhoz, hogy 40cm-rel a tetőgerinc felé emelkedjen. Ez az előírás, meg persze biztonsági szempontból be is tartandó.

A

Eljött a pillanat és április 12-én a kukorica a földbe került.

Az utunk során szeretnénk medvehagyma leveleket szedni.
Medvehagyma (Allium ursinum) nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit.
Levelének illata a fokhagymáéval vetekszik. Több betegségre is gyógyír ez a csodálatos növény.

A hátizsákot már kezdem pakolni minden földi jóval, szalonna, füstölt oldalas, hagyma, friss kenyér, lapos üveg  …

Megjöttünk a túrából, medvehagymának nyomát se találtuk. Viszont találkoztunk kedves emberekkel. A szép idő mindenkit kicsábított a természetbe. Íme a fényképek a kellemes kirándulásról!

Gondoltam keresek ide valami tavaszi verset, de az olyan giccses lenne, hogy nyomban lefagyna a gépem, így inkább egy gyors galériával és egy Holdviola számmal zárom a bejegyzést. A képeket köszönjük támogatóinknak!

www.youtube.com/watch?v=smSxWPqzc3o

Terveim között szerepelt az is, hogy egy kisebb vízesést is csinálok, a tó vizét, egy szivattyú által megforgatva. Na ehhez szerencsémre barátaim és a családom révén találtam segítő társakat. Ugyanis, a Gerecséből kb. negyven utánfutónyi sziklát hordtunk le, még szegény 1300-as “kocka Ladámmal” . Nem volt egyszerű feladat. Ekkor döbbentem rá, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. A vízesés közel három méter magasra sikeredett. Komoly bevasalt beton alapra építettük. A sziklákat kör formátumban raktuk le, a már kész beton alapzaton, szintenként egymásra helyezve. A közötte tátongó űrt pedig betonnal öntöttük ki. Napi egy szintet tudtunk megcsinálni. Az utolsó darabokat a vízesés tetejére egy barátom segítségével (darus autó) tudtuk felhelyezni. Egy Ifa sóder, plussz a hozzá való cement terhelte a kasszámat. Az akkor még nyers kietlen sziklahegyet, a  ráültetett növények elburjánzása, élővé varázsolta.

A tó medrét geotextília hiányában régi szőnyegekkel borítottuk be. Védve a ráterített foliát, az esetleges gyökértámadások ellen. Fentebb említettem, hogy kriptának nézték sokan az árkomat, hát ebből adódóan. A tómeder tetejét úgy alakítottuk ki, hogy a talajszint alatt 30 centire csináltunk egy kb. 40 cm-es peremet, amire a már behajtogatott fóliára sóder ágyat tettünk és ebbe ágyaztuk be a sziklákat.Elkerülendő, hogy a szikla sérülést okozzon a fólián. Vásároltunk tavirózsákat melyeket műanyag edényekbe, marha trágyával kevert földbe helyeztünk el a tómeder aljára. Mindezek után, a kút vízéből pár nap alatt feltöltöttük a medret. Későbbiekben aranyhalakkal telepítettük be. Mai napi halállomány kb.150 darab. Nehéz megszámolni .

Először a cserepeket szedtük le, melyeket gondosan szétválogattunk, a rosszak mentek a konténerbe. A tetőlécek lebontása után a falak inogni kezdtek, és az épület elveszítette tartását, világossá vált, hogy minden alapot nélkülöztek. Szombaton reggel folytatódtak a munkálatok. Először a téglákat egyenként bontottuk ki a kötésből, de egy-két hevesebb mozdulat hatására nagyobb léptékben haladtunk előre. A felgyülemlett indulatok pedig növelték a mozdulatok hevességét, így egyszer kidőlt az utolsó falrészlet is. A téglákat is szortíroztuk, melyből kb. 150-et megmentettünk.

Lassan megéheztünk, így közelgett a tűzrakás ideje, hiszen a jó parázs elengedhetetlen. Az ebéd fő kelléke a Sanyi bátyánk által készített sütődiszkosz.

A diszkosz használatát a faszénégetők terjesztették el. Miközben dolgoztak ebédjük magától megsült, s nem is akármilyen ebéd. A lezárt diszkoszban előkészített hozzávalók 80 perc alatt a parázsban különleges ízharmóniában egyesülnek.

Hozzávalók 6 személyre:

- 80 dkg csirkemell
- 40 dkg szalonna
- 1 kg burgonya
- 4 db paradicsom
- 4 paprika
- 6 fej hagyma
- 1 fej fokhagyma
- 3 db sárgarépa
- só, bors, Erős Ármin, kakukkfű, oregánó

A szalonnát vékonyan felszeleteljük, és kibéleljük vele a diszkosz alját. A megtisztított burgonyát karikákra vágjuk, ugyanígy járunk el a paradicsom, paprika, hagyma, és sárgarépa esetében is. A csirkemellet felkockázzuk. Mikor így előkészítettük a hozzávalókat elkezdhetjük a berakásukat a diszkoszba. A már korábban lerakott szalonnára egy sor burgonyát rakunk, majd ezt követi egy sor hagyma, és ezután a felkockázott csirkemell és sárgarépa, majd erre jön a paprika, paradicsom. Rétegesen ízlés szerint fűszerezünk (só, bors, Erős Ármin, kakukkfű, oregáno). Az utolsó réteg tetejére még szalonna csíkokat helyezünk. Majd gondosan lezárhatjuk a diszkoszt. A diszkoszt a már előkészített parázsba helyezzük be, lehetőleg a tetejére is húzzunk parazsat. A diszkosz nagyságától és a parázs erejétől, és a hústól függ, hogy a sütési idő mennyi ideig tart. Ez általában 1 órától 2 óráig változik, ezt érdemes kikísérletezni a diszkosszal.

Így már jóllakottan tudtuk befejezni a düledező sufni bontását.